Rotten, a böllér

A Rottenbiller utcában jártam és kerestem Rottent, a böllért. Valószínűleg becsaptam magam, mert a következő pillanatban egy lepusztult kőbányai kocsmában ittam egy Sopronit. Vagy Sopronban egy Kőbányait? Nna, ezt már nem tudom biztosan, mert megzavart a gondolataim összerendezésében egy halott medúza, ami sörömből támadt fel. Miután az arcomba mart, nagyokat röhögött, mert ekkorra bizony már egy bohóccá változott. Én nem nagyon foglalkoztam az üggyel, a mai modern világban nincsenek túl nagy meglepik. Az mondjuk kellemetlen volt, hogy ezekután jött valahonnan egy oroszlán és azt mondta, hogy ő igazából vega, de velem kivételt tesz. Egy falatban nyelt le. Ennek azért örültem, és amikor végre kihányt, gyorsan le is ellenőriztem, hogy megvan-e mindhárom lábam. Az oroszlán méltatlankodva káromkodott valamit ukránul, majd izomzatához méltó könnyedséggel beugrott a Napba. Gyorsan a maradék sörömre vetettem magam, de sajnos olyan nagy vehemenciával, hogy figyelmen kívül hagytam azt a tényt, hogy ebből a sörből már értek engem kisebb meglepetések. Ahogy ugrottam, a korsó szája egy téridőkapuvá változott, amin átestem. Feltápászkodtam, majd a Rottenbiller utcában jártam és kerestem Rottent, a böllért.