Egyszer voltamper, hol nem volt, élt egyszer Új-Zélandon egy sirály, melynek kloákáján sirályguánón kívül nagyon más, esetleg tojásdad alakú dolog nem jött ki. Emiatt méltán feltételezhetjük, hogy sirályunk hímnemű, de ennél azért több kell ennek bebizonyítására.
Nna, szóval a világnak pontosan a másik felén élt Piroska, aki miután összekészítette kosárkájába a nagyijának szánt motyót, elment egyet szarni. Eközben feje pirosabb volt, mint a neve. Dolgavégeztével elindult a kis ösvényen, be az erdőbe.
Az elefántok táncának látványa a fákon, vagy a nyúl pajkos kergetőzése a sassal arra a rádöbbenésre vezette rá Piroskát, hogy nincs mese, inkább tavasz van. Rá is kezdett az alábbi nótácskára:
- Oh, te Erdő!
Dallamba zengő.
Süt a Nap
A minap.
Tücsök szól,
Fúj a szél.
Nincsen nyár,
Se ősz, se tél.
Mialatt dalolgatott, egy bagoly buzgón értékelte a kislány által előadottakat. Fejét kelletlenül csóválva eképp' szólt:
- Szolfézsból egyes, 'bazmeg'. Leülhetsz!
Piroska ügyet se vetett rá, mert hát, ugye, nem tudott uhuúl. Viszont egy csiga érdeklődő tekintetére figyelt fel, azonban egy szót se váltottak, mert nem így van a mese. Amúgy is megérkezett a nagyanyó házához. Kopogás nélkül, bunkó, neveletlen, kurva kölök módjára surrant be a házba, ahol unottan vette tudomásul a tényt, hogy a rohadt, szemétláda farkas meg sem ette a nagymamát, csak úgy darabokra szedve szétszórta a padlón. A farkas vette az unott, szemrehányó pillantásokat és így mentegetőzött:
- Képzeld! Teletetováltattam a bal herémet uborkákkal!
Hősnőnk ügyet se vetett rá, mert az ablakon át meglátta, hogy a vadász elől menekülő három kismalac kiugrott az ózonlyukon.
A sikertelen akció után visszatérő vadász kiszúrta magának a Piroska kosarában rejtőző bort, amit nyomban el is kobzott és addig itta, csak itta, itta mesevége...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése