Láthatatlan,
Mert homály borítja arcát.
Áthatottan őrzi
A Minden és Semmi harcát.
Ő maga a meleg fény
Kirobbanó képe,
Amely beleolvad
A hideg, üres sötétségbe.
Nyitva állt.
Mégsem léphettem át
A végtelen kapuját.
Mégsem láthatom,
Hogy mi van ott,
Hol az ember még
Nem járt.
Mondd Végtelen!
Az érzéseimet
Mivel mondhatom el?
Ha üvöltök feléd,
S kérdezek valamit,
Ha te nem,
Mondd, ki felel?
Ó, mondd, ki felel?
Porba hull az ember,
Mert nem felelsz te sem.
Kérdéseim hossza
Te vagy, végtelen.
Vadállatok a ködben.
Egy földhöz ragadt hittel,
Vérízű mosollyal.
Így élünk mi. Hidd el!
Hidd el!
Sokan vagyunk. Álmodunk.
Várjuk a nagy csodát.
Rettegve-vágyódva képzeljük el
Kapud túloldalát.
Mi szemet hunyunk minden felett,
Hisz’ vannak még mesék.
Tudjuk jól, az ébredés lehet szép.
Csak hadd álmodjunk még!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése