Kinézek az ablakon,
Az utcán lámpafények.
A gomolygó ködben,
Mint sárguló remények.
A beköszöntő ősz mögött
Egy gyorsan elmúlt nyár.
A szabadnak hitt homokvihar
Csak széttaposott sár.
De kár!
Hűvösen vár a reggel.
Ritkán ragyog rám a nap.
Hűvös szelek fújják
Unott, álmos arcomat.
A csillagok a felhők mögött,
A fák is csupaszon állnak.
S a szabadreptű fecskék helyett
Csak fekete varjak szállnak.
De kááár!
Bármennyire is zord a szél,
Szép ez a szomorú élet!
Hisz’ csak ősz idején gyönyörűek
A sárga lámpafények.
Eső szitál az út kövén,
A tér is olyan kopár.
Madár ázik párját várva,
Ki nem jön vissza már.
De vár!
Madarak áznak az út kövén.
Mind a tiszta esőt várja már,
Hogy a nyomasztó sarat lemossa végre,
Mert fáradt lelkükön szárad a nyár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése