Csurgai Sándor: A kenyér balladája

Ágrólszakadt koldusember,
A Földön szerencsét nem talált.
Már elvesztette az életet,
De még nem nyerte el a halált.
Kérdeztem: - Miből él?
Ő azt mondta,
Neki a kunyera a kenyere.
*

Mindig ordibál,
Ezért érdekes.
Tisztelegnek neki,
Mert ő egy ezredes.
Kérdeztem: - Miből él?
Ő azt mondta:
- Nekem a fegyelem a kenyerem.
*

Hófehér az inge,
Majd' lőporos, vagy vérfoltos.
Csak nagykutyákat öl,
Mert már profi bérgyilkos.
Kérdeztem: - Miből él?
Ő azt mondta:
- Én kinyírom a kenyerem.
*

Sisakjában a feje,
Műszerfalán dióda.
Zümmögve száguld felém,
Mert Forma-1-es pilóta.
Kérdeztem: - Miből él?
Ő azt mondta:
- Nekem a kanyarom a kenyerem.
*

Sokat sétálgattam
Az utcánkban valaha.
A sarkon állt egy nő.
Kinn volt csöcse, valaga.
Kérdeztem: - Miből él?
Ő azt mondta:
- Nekem a szerelem a kenyerem.
*

Ő az, ki az istállóból
Minden reggel előjő’.
Nem is lehet más ő,
Csak a fejőnő.
Kérdeztem: - Miből él?
Ő azt mondta:
- Nekem a tenyerem a kenyerem.
*

Kalapjába pénz esik.
A korzó tőle hangos.
Eurót is elfogad
A tekerőlantos.
Kérdeztem: - Miből él?
Ő azt mondta,
Neki a nyenyere a kenyere.
*

Úgy döntöttem, ezt a napot
Átgondolom még egyszer,
De ebben félbeszakított
A szembejövő pékmester.
Kérdeztem: - Miből él?
Ő azt mondta:
- Nekem a kenyerem a kenyerem.