Vagyok csendben és lassan bennem
Összeáll a kép.
Még nem tudom miért,
Valahogy már nem szép.
Pedig szépek a folyók,
Ahogy vonulnak messze el.
Mind egy pontba örvénylenek,
Amit a vörösen izzó, lemenő Nap lenyel.
Vagyok csendben, valami üvölt bennem.
Ezért hallgatok.
Talán, kavarognak fejemben
A sodródó dallamok.
Mert életünk
Kicsiny papírhajó.
A szél ugyan hullámokat ver,
De mégis, mégis viszi a folyó.
Örvény,
Örök körforgás.
Benne élünk mindannyian.
Nincs, ki innen kilép.
Örvény.
A világ forog tovább.
Ha megbecsülnénk, csak akkor,
Csak akkor lenne szép.
Gyönyörű szép!
Gyönyörű szép!
Vagyok csendben, lassan bennem
Kigyullad a fény.
Igaz, reménytelen a helyzet,
De még mindig él a remény,
Hogy ez a megszaggatott kép
Egyszer megint teljesen ép lesz.
És az lesz aláírva;
Most itt vagyok. Most újra összetéphetsz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése