Csak rajta egy végzetes torzulat.
Ahogy az évek múlnak, a ráncok nyúlnak.
Az elmúlás férge jót mulat.
Csendes, izzó hang szól.
Üvöltök egy hideg világból.
Lelkem’ angyalnak érzed.
Szívemben kígyó ébred.
Mikor feléd nyúlok,
Megnyugszol hamar.
Elsimítva a múlt.
A jövő pazar.
Mikor feléd nyúlok,
Megnyugszol hamar.
De a túlzott cirógatás
A csúcson a nyakadba mar.
A szeretet parazsát véled
Minden pillantásomban.
Vigyázz, nehogy megégj,
Ha az egész lángra lobban!
Régen voltam az,
Kiről csodákat meséltél.
Mára csak egy szörnyeteg,
Kitől álmaidban féltél.
Maradtam én egyedül,
De te vagy, ki jobban félt.
Az élet s halál tengerében
Együtt mosódunk szét.
Egyszerre több darab fut egy színpadon,
Ahol az összes szereplő én vagyok.
Az ördög páholyából a végén
Megtapsolnak az angyalok.
Belém néznél, de nem a tükröd vagyok,
Csak rajta egy végzetes torzulat.
Ahogy az évek múlnak, a ráncok nyúlnak.
Az elmúlás férge jót mulat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése