Már mennyit jártam nálad!
Járok ma is. Parkod széltépte útjain,
Nyirkos kövein haladva
Láttam bokraid. Ága-boga húrjain
El-elakad fáradtszürke sálad.
Amott egy gyermek szaladna,
De a gömb, melynek fala üveg,
Nem engedi. Ugyanis benne szalad.
Gyűrött az elme, de nem beteg.
Megrezdül az ága-boga
A hangos fának, amint súgják a füvek;
– A sors rendelte oda.
Bennefogant. Ott marad.
Kívül a vonzó rengeteg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése