Csurgai Sándor - Jég

Menekült árnyak,

Elavult tények.

Sebesült vágyak,

Kifakult fények.

Ezek között fogant meg

Egy fagyott világ.

Az elmúlt években szülte meg

Az összes hibát.

Emlékszel- e még?

Vajon emlékszel-e még,

Hogy elállt a szél?

Elhallgatott minden

Emlék szele rég.

Emlékszel- e még?

Vajon emlékszel-e még,

Hogy megfagyott a láng?

Azóta minden

Emlék fele jég.

Számít-e még,

Hogy emlékszem rád?

Emlékszem még,

Számítok rád.

Emlékszem még rád,

Mikor nem fagyott meg semmi benned.

Előbb olvad fel tőlem a jég,

Mint a te lelked.

Nézz rám, és látod,

Hogy tőled csak megfagyok!

Már nem bánt, hogyha sírsz,

Mert könnyeid is csak jégcsapok.

Úgy emlékezz rám,

Túl minden büszkeségen,

Hogy százfelé szakadnék

Az értelmetlenség ködében.

Nézek és látok

Elsorvadó kapcsokat.

A jéghegyeken túl

Vár a magány, csalogat.

Voltál háborgó tengerem.

Lettél jégburok a lelkemen.