Ki simogatná ráncaid.
Sebesült a világom.
Eltépted láncait.
Emlék rólad a sötétben
Csak halványuló szempár,
Mi eltaszít magától.
Magába nem zár.
Emlék rólad a sötét benn.
Mi történik velem?
Csak tudnám, hogy magadnak válaszolsz!
Én nem kérdezem.
Emlékeimet én
Fehérre festeném.
Majd visszaidézgetném,
Ha megérteném.
Meghaltak a vágyak,
Pedig kerestem a jót.
Kihalt mondatokba
Ölteném a szót.
Csak számolgatod a perceket,
Míg bennem évek múlnak el.
Mintha újra visszaesnék
Lekötözött kezekkel.
Múltamban zúgnak a termek,
Mert falakat emeltem köré.
Míg némán sír a gyermek,
Addig üvöltök az ég felé.
A helyen, hol megszülettem,
Együtt üvöltöztünk.
A termek még ma is zúgnak.
Ennyi maradt köztünk.
Anyám,
Anyám.
Anyám!
Nem emlékszel rám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése